Leírás
A kiadvány az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés területén azonosítható együttműködések szerepét, helyzetét, gazdasági teljesítményét, fejlesztésének lehetőségeit tárja fel. Piacgazdasági körülmények között az együttműködési képesség a gazdasági szereplők versenyképességének alapját jelenti. Az együttműködéssel kapcsolatos tendenciákat tekintve a nemzetközi folyamatokhoz hasonlóan Magyarországon is a teljes termékpálya integrálásával járó koncentráció jelei mutatkoznak. Kutatásunk eredményei szerint a horizontális együttműködések szerepe főként a beszerzési, értékesítési kapcsolatok stabilizálásában, a tranzakciós költségek csökkentésében, a termelési színvonal javításában, valamint az új technológiák elterjesztésében jelentős, míg az együttműködések árbevétel-növelő szerepe a gazdálkodóknál csak mérsékelten jelentkezik. Ezzel szemben a vertikális integráció magasabb szintjét megvalósító együttműködések tartósan kedvező piaci alkupozíciót, a gazdasági teljesítményben is kimutatható eredmények elérését teszik lehetővé. A vidék szereplőit tömörítő társadalmi együttműködések vonatkozásában a hagyományos formák mellett a részvétel új eszközeit alkalmazó társadalmi hálózatok, a vidékfejlesztési klaszterek, platformok növekvő szervezőereje tapasztalható. Az agráregyüttműködések vonatkozásában fejlődési lehetőséget főként a hozzáadott érték növelését célzó, a méretgazdaságosság szempontjait érvényesítő kollektív beruházások, a szervezetek szövetségekbe, társulásokba, hálózatokba tömörülése jelenthet, ami a piaci koncentrációból eredő előnyök mellett a szaktudás terjesztését, a szaktanácsadás hatékonyságának javítását, valamint az innovációs kapacitások bővítését is elősegíti. A vidékfejlesztési együttműködések szempontjából fejlődési potenciált főként a rövid ellátási láncok helyi gazdaságfejlesztésbe illeszkedő klaszteresedése jelenthet, amelyhez a 2014– 2020 közötti programozási időszakra szóló vidékfejlesztési program komplex, a működési kiadások mellett a szervezetek beruházásait is ösztönző eszközrendszert kínál. Jövőbeni kutatási irányként az együttműködések egyes szervezeti formáinak nemzetközi összehasonlító elemzése, valamint a sikeres szerveződések belső működési mechanizmusainak értékelése határozható meg.
