Leírás
Magyarország EU-csatlakozásával az állattenyésztési ágazatok szabályozása átalakult. A hazai agrárszabályozási rendszer a magyar mezőgazdaság termelési szerkezetéhez igazodott, a közösségi támogatások szerkezete azonban ettől alapvetően eltér. A változás bizonyos ágazatokban, illetve termelői csoportok számára problémát okozhat. A csatlakozás hatása a hazai állattenyésztési ágazatok helyzetére jelentős eltéréseket takar. Számunkra kedvezőtlen módon a hazai agrártermelésben kevésbé fontos szerepet játszó ágazatoknál belépésünknek pozitív a hatása, és minél fontosabb, meghatározóbb az ágazat, annál komolyabb problémákat vet fel a változó szabályozás. Tanulmányunk célja elsősorban az, hogy megismertesse a hazai termelőket – valamint mindazokat, akiket érint a szabályozás változása – a csatlakozással életbe lépett agrárszabályozási és támogatási rendszerrel, valamint várható hatásaival. A csatlakozás miatt várhatóan „kritikus” helyzetbe kerülő ágazatok (tej-, sertés- és baromfiágazat) életképességének és versenyképességének megőrzésére van lehetőség. Meglátásunk szerint a legfontosabb feladat a hatékony vertikális koordinációk kialakítása. Az életképesség szempontjából alapvető kérdés, hogy ki képes bekapcsolódni a vertikális koordinációkba, és hosszútávon tagja lenni a termelői, értékesítési és szolgáltatási szerveződéseknek. A csatlakozás szempontjából kritikusnak tekinthető állattenyésztési ágazatok esetében két kitörési lehetőség kínálkozik: a koordináció erősítése; az öko- vagy biogazdálkodásra történő áttérés, őshonos magyar fajták tartása. E célok megvalósításához, a gazdálkodók életképességének megőrzéséhez, versenyképességük javításához két pénzügyi eszköz áll rendelkezésre: beruházási támogatások; közvetett támogatások.
