Szakmai nap a regeneratív gazdálkodás jegyében – beszámoló  

2025 május 29-én a Berend Kft. által szervezett a Szántástól a regeneratív gazdálkodásig elnevezésű rendezvény egyedülálló lehetőséget kínált a gazdaságok vezetőinek, növényvédelmi szakembereinek és agronómusainak, hogy elmélyedjenek a regeneratív gazdálkodás legaktuálisabb kérdéseiben. A nap célja az volt, hogy elismert szakemberek, kutatók és gyakorlati szakértők mutassák be az átállás során szerzett tapasztalataikat, különös tekintettel a felmerülő növényvédelmi kihívásokra és azok innovatív megoldásaira.

A nap folyamán a következő előadásait hallgathatták meg az érdeklődők a regeneratív gazdálkodás különböző aspektusairól a Berend Kft. kísérletein és problémáin keresztül:

1. Berend Ferenc: Az átállás rögös útján, a regeneratív gazdálkodás előnyei és buktatói a Berend Kft.-nél

Berend Ferenc bevezető előadásában a Berend Kft. saját, „rögös útján” szerzett tapasztalatait osztotta meg a regeneratív gazdálkodásra való átállásról. Kiemelte, hogy a direktvetés és a mulcsvetés nem azonos fogalmak, és hangsúlyozta a mulcs fontosságát a talajon. Az amerikai példát említette, ahol minden centben dollárt látnak, rámutatott, hogy a vetés után legalább 30 százalékos mulcsborításra kell törekedni, mert a nagytömegű mulcsot is gyorsan lebontja a csapóeső és a talajélet.

Különbséget tett a min-till (sekély művelés, 10 cm-nél sekélyebben) és a no-till (a talaj maximum 10 százalékának zavarása vetőgéppel) művelés között, valamint bemutatta a zero-till (minimális zavarás tárcsás vetőgéppel, ami szinte láthatatlan művelést végez) módszert, mint a talajművelés legkevésbé zavaró módját. Egy NDVI – a vegetációs aktivitás és a vegetáció mértékének táblán belüli különbségeit mutató – felvétellel szemléltette, hogy egy 2016-os szántás hatása még 2019-ben is látható volt a növényeken, alátámasztva, hogy a szántás hosszú távon tönkreteszi a talajban felépített rendszert.

A regeneratív mezőgazdaság elemei közül a következőket ismertette:

• a talaj nem zavarása,
• gyökerek és növényi részek folyamatos jelenléte a fotoszintézishez, ami a talajlakókra és a rizoszférára pozitív hatással van.

Megemlítette az állattenyésztés szerepét a folyamat felgyorsításában. Berend Ferenc őszintén beszélt a hátrányokról és a tanulási folyamat nehézségeiről, hangsúlyozva, hogy a regeneratív gazdálkodás mindenhol működik, csak tanulni kell hozzá. Felhívta a figyelmet a nyitott kommunikációra és a kérdezés fontosságára, eloszlatva a „hülye kérdés” mítoszát.

Jelentős problémaként említette a vadkárt, mivel a regeneratív területek vonzóbbak a vadak számára a nagyobb tápanyagtartalom és a rejtett területek miatt. Szintén nagy kihívásnak nevezte a talajlakó kártevőket, és egy személyes példán keresztül mutatta be, hogyan okozott a mustár takarónövényként történő túlzott használata drótféreg-kártételt 100 hektár kukoricán, nyomatékosítva, hogy ez nem a technológia, hanem a saját hibája volt. Végül rámutatott, hogy a vadkár és a talajlakó kártevők megjelenése után a gyomok is könnyebben elszaporodnak.

2. Víg Vitália: A regeneratív mezőgazdasági megoldások életre keltik a talajokat

Víg Vitália, talajökológus és talajegészség-szakértő, előadásában a talaj fontosságát hangsúlyozta a regeneratív gazdálkodásban. Egy látványos iszapolási teszttel szemléltette a szántott és no-till talajok vízstabilitásbeli különbségeit. A szántott talaj egyszerűen szétesett a vízben, míg a no-till minta stabil maradt, ami a vízstabil aggregátumok jelenlétére utal. Egy 2019-es laboratóriumi vizsgálat eredményeit is bemutatta, amely igazolta, hogy a no-till táblák aggregátumai jóval stabilabbak voltak néhány évnyi no-till művelést követően.

Mikroszkópos felvételekkel illusztrálta, hogy a no-till minták sötétebbek és hajszálgyökerekkel átszőttek, míg a szántott talajban apró ásványi szemcsék domináltak. Bemutatta, hogy a no-till talajokban „habos-babos” aggregátumok képződnek a baktériumok által kiválasztott extracelluláris poliszacharidok és a gombafonalak segítségével. Részletesen ismertette a talajmorzsák hierarchiáját a baktériumoktól a gombafonalakon át a hajszálgyökerekig, amelyek mind hozzájárulnak a talaj szerkezetének kialakításához és fenntartásához.

Kiemelte a talajpórusok fontosságát a víz- és levegőmegtartásban, valamint a mikrobiális élet fenntartásában, hangsúlyozva, hogy a szántás rontja a pórustereket. Beszélt a talajban élő baktériumok, gombák, ostorosok, amőbák és fonalférgek (baktérium-, gomba-, ragadozó és gyökérfogyasztó) szerepéről a tápanyagkörforgásban és a talaj egészségében, megjegyezve, hogy a ragadozó fonalférgek a talaj állapotának indikátorai.

Végül összefoglalta a no-till és a takarónövények talajéletre gyakorolt pozitív hatásait, ezek a: javuló mikrobiális biomassza, talajszerkezet, szervesanyag-tartalom, tápanyagellátás, enzimaktivitás, betegségelnyomás és közösségi stabilitás, ami jobb stressztűrést eredményez. Ajánlott könyveket is a témában, mint Gabe Brown Porból élet, Mykhaylo Draganchuk No-till kezdőknek című műveit, valamint David Montgomery Talaj – A civilizációk eróziója és szintén ő Anne Biklével közös munkáját, mely A természet rejtett oldala címet viseli.

3. Dr. Tóth Zoltán: A növénytermesztés környezetének változásai felszín alatt és felszín felett

Dr. Tóth Zoltán előadásában a növénytermesztés környezetének felszín alatti és felszín feletti változásait vizsgálta, különös tekintettel a Berend Kft. no-till területein végzett, több éve tartó kutatásokra. Kiemelte, hogy bár a keszthelyi tartamkísérletek nem tartalmaznak no-till rendszereket, a Berend Kft. területei kiváló lehetőséget biztosítanak a regeneratív mezőgazdaság hatásainak vizsgálatára, amelyre egy projekt is indult.

Részletesen beszélt a talaj sokrétű funkcióiról, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem globálisan is, hangsúlyozva a tápanyagok biogeokémiai körforgását és a talaj szénmegkötő képességét a klímaváltozás összefüggésében. Kiemelte a talaj anyagforgalmi tulajdonságainak, organizmusainak, összetételének és aktivitásának fontosságát.

Bemutatta a vizsgálati módszereiket, amelyek kiterjednek a tápanyagok mélységi elhelyezkedésére, vízgazdálkodási tulajdonságokra, aggregátumstabilitásra, térfogati tömegre, porozitásra és az állomány mikroklímájára. Különösen a talajnedvesség- és hőmérsékletmérő szenzorok eredményeiről számolt be. A no-till rendszerben a felszínen maradó növényi maradványok árnyékolják a talajt, lassítva annak felmelegedését, ami kora tavaszi vetéseknél hátrányt jelenthet. Ugyanakkor a nyári aszályos időszakban a no-till területeken magasabb volt a nedvességtartalom, és a talajhőmérséklet ingadozása is kisebb volt a szántott területekhez képest.

A kémiai vizsgálatok meglepő eredményt hoztak: a no-till területen a mélyebb rétegekben is magas szervesanyag-tartalmat mértek, ami a takarónövények gyökereinek és a talajélővilág tevékenységének köszönhető. Hasonló tendencia mutatkozott a foszfor- és káliumtartalomban is. A penetrométeres vizsgálatok a no-till talaj stabilabb szerkezetét igazolták, jobb aggregátumstabilitással.

Végül megemlítette, hogy vizsgálják a termést, a biomassza-termelést és a beltartalmi tulajdonságokat is, feltételezve, hogy a regeneratív rendszerben termelt növények jobb minőségűek. A növényvédelem területén felmerülő problémákat is kutatják, és a mikrobiológiai vizsgálatokat metagenomikai módszerrel végzik. Gondolatébresztőként bemutatott egy napraforgó-csíranövényt, amelyet csigák ettek meg, és említette a rókák megjelenését a területen mint a talaj állapotát befolyásoló tényezőket.

4. Labant Hoffmann Éva: Szántástól a regeneratív gazdálkodásig egy gyombiológus szemével

Labant Hoffmann Éva előadásában gyombiológusként vizsgálta a gyomflóra változásait a forgatás nélküli művelésben, a Berend Kft. területein szerzett 10 éves tapasztalataira alapozva. Kiemelte, hogy az eke elhagyásával egyértelműen felszaporodnak az egyszikű gyomnövények (pl. széltippan, rozsnokfajok, csomós ebír, ebszékfű, egynyári perje, sovány perje, tarackbúza), és ez a tendencia ma is megfigyelhető.

Hangsúlyozta a vetésváltás kulcsfontosságú szerepét a gyomszabályozásban, bemutatva 2021-es gyomirtási kísérleteket négy különböző helyszínen. Az adatok alapján egyértelműen látszott, hogy a vetésváltás (különösen a kapás kultúrák beiktatása) meghatározó a gyomnyomás szempontjából, és sokkal hatékonyabb lehet, mint a talajművelés önmagában.

Beszélt a no-till átállási időszak kihívásairól, amikor sokkal erősebb gyomnyomásra lehet számítani, különösen az aprómagvú, talajfelszín közelében található, fénykedvelő gyomok (pl. libatopfélék, muhar, kakaslábfűfélék) esetében. Ennek oka a vetés előtti talajmunkák elmaradása, ami heterogénebb kelést eredményez. Részletezte a napraforgó gyomirtási kísérleteit no-tillben 2019-ből, ahol a pre- és posztemergens kezelések hatékonyságát vizsgálták. Kiemelte, hogy a no-till területen a csapadék után is gyorsabban lehetett gyomirtani, mint a szántott területeken.

A glifozát szerepét és alternatíváit is elemezte 2020-as kísérletek alapján, megállapítva, hogy a glifozát továbbra is kulcsfontosságú hatóanyag a no-tillben, mivel más alternatívák nem fedik le teljes mértékben a gyomflórát. Kitért a takarónövények gyomvisszafogó hatására, amely nemcsak fizikai gátat jelent, hanem allelopatikus anyagok kibocsátásával (pl. rozs) és a gyommagvakkal táplálkozó futóbogarak élőhelyének biztosításával is hozzájárul a gyomnyomás csökkentéséhez.

Végül figyelmeztetett a rezisztens gyomok, különösen a betyárkóró terjedésére, amely Amerikában már komoly terméskiesést okoz. Hangsúlyozta a vetőmagtisztaság, a szegélykezelés, a herbicidek időben történő alkalmazását, a herbicidrotáció és a precíziós gazdálkodás fontosságát. Kiemelte, hogy a no-tillben folyamatosan gondolkodni kell új megoldásokon, és fel kell készülni olyan helyzetekre, amelyek hagyományos művelés során nem jelentenek problémát. Példaként említette a vadkendert mint a talajminőség javulását jelző gyomnövényt és az olasz perje elleni védekezés kihívásait.

5. Dr. Varga Zsolt: Az eltérő agrotechnikai módszerek növénykórtani sajátosságai

Dr. Varga Zsolt mikológusként a forgatás nélküli művelés növénykórtani aspektusait vizsgálta, hangsúlyozva, hogy a növényvédelemről eddig kevés szó esett a regeneratív talajművelés kapcsán. Kiemelte, hogy a kórokozók fennmaradnak a talajban függetlenül a művelési módtól, és rendkívül gyorsan alkalmazkodnak.

Részletesen bemutatta a biotróf (élő szövetet igényel, pl. rozsdák), a nekrotróf (elhalt növényi részeken él, pl. Pyrenophora, Aspergillus) és a hemibiotróf (mindkettőn) kórokozók életmódját. Kitért a kórokozók termőképleteire (pl. teleutospóra, pseudothecium, szklerócium), amelyek hosszú ideig képesek túlélni a talajban.

Példákat hozott fel a rozsdabetegségekre (fekete-, vörös-, sárgarozsda), kiemelve a köztes gazdák és a légáramlatok szerepét a terjedésben. Részletesen ismertette a 2014-es sárgarozsda járványt, amelyre sem a no-till, sem a szántásos gazdák nem voltak felkészülve, és bemutatta a sárgarozsda szaporodási ciklusát a növényi maradványokon.

A Pyrenophora tritici-repentis (fahéjbarna levélfoltosság) és Pyrenophora teres (hálózatos levélfoltosság) megjelenését is vizsgálta szántás nélküli területeken, hangsúlyozva, hogy ezek a kórokozók robbanásra készen várják a nedvességet a szármaradványokon, és gyorsan terjedhetnek. Kitért a szártörő gombákra és a fuzáriumra, amelyek a sérült szöveteken keresztül okoznak hirtelen kifehéredést.

A Sclerotinia (fehérpenészes szártörés) esetében bemutatta a szkleróciumok csírázását és az ivaros szaporodást (apotéciumok, aszkospórák), amelyek szárközepi fertőzéseket okozhatnak. Figyelmeztetett a Macrophomina veszélyére is, amely aszályos, meleg körülmények között feltörekvő, agresszív kórokozó.

Végül bemutatta az idei (2024-es) búzákban tapasztalt kórtani helyzetet: a szeptória és a fuzárium még nulla kezelés mellett is megjelent, a lisztharmat kezelést igényelt volna, a Pyrenophora még nem volt kiugró, de várható, a sárgarozsda a neki kedvező időjárás ellenére sem terjedt el. Kiemelte a fajtaválasztás és a folyamatos monitoring jelentőségét a kiszámíthatatlan fertőzési nyomás mellett, hangsúlyozva, hogy a betegségek „időzített bombák” lehetnek.

6. Prof. dr. Keszthelyi Sándor: Növényvédelmi következmények szántóföldeinken forgatással vagy anélkül

Prof. dr. Keszthelyi Sándor növényvédelmi entomológus előadásában a talajművelés és a kártevők összefüggéseit tárgyalta, kiemelve a magyar mezőgazdaság előtt álló komplex kihívásokat (klímaváltozás, urbanizáció, intenzifikáció). Nyomatékosította, hogy a változásokra reagálni kell, különben lemaradás következik be.

Rámutatott, hogy bár a konzerváló talajművelés (no-till) számos ökológiai előnnyel jár (vízmegőrzés, talajpusztulás megakadályozása), a növényvédelem terén új problémákkal kell szembenézni. Ennek oka, hogy a kártevőfajok közel 80 százaléka a talajhoz kötődik, és a megváltozott talajkörnyezet (hőmérséklet, páratartalom) gyökeres változásokat idéz elő a populációkban. A korábbi „boldogító tudás” eltűnik, és hiányzik a tapasztalat az új termesztési környezetről.

Gyakorlati példákon keresztül mutatta be a különböző kártevők viselkedését:

• Talajlakó kártevők (pl. drótféreg): A no-till talaj gyorsabban felmelegszik, ami hirtelen rajzást generál. A drótférgek tojásaikat állóvizes, erodált vagy csökkent vízvisszatartó képességű talajokba rakják. A talajélet fejlődése együtt járhat a drótféreg megjelenésével, ami a talaj állapotának javulását is jelezheti.
• Amerikai kukoricabogár: A forgatásos művelés elhúzódó rajzást eredményez, míg a no-till területeken a lárvák gyorsan és hirtelen jelennek meg, ami könnyebbé teszi a védekezést.
• Szárkártevők (pl. kukoricamoly, szalmadarázs, repcedarázs): Ezek a fajok a felszínen maradó növényi szármaradványokon élnek és szaporodnak, így a no-till területeken teret kaphatnak a felszaporodásra, ha a maradványokat nem pusztítják el mechanikusan.
• Csigák (pl. meztelen csigák): A magas páratartalom és a csoportosított szövetek kedveznek nekik. Bár kisebb számban fordulnak elő, jelentős kárt okozhatnak. A forgatás elpusztítja őket, de a no-till rendszerekben a rovarpatogén kórokozók fellépése jelentheti a legmeghatározóbb tényezőt a gradációjuk megakadályozásában.

Keszthelyi Sándor hangsúlyozta, hogy a kártevők nagy százaléka a tarlómaradványokban telel, és a no-till rendszerben a kártevők megjelenése hamarabb megtörténik. Azt mondta, meg kell tanulnunk együttműködni és megérteni az élet szereplőit. Egy koncepciót mutatott be, amely a változatos ökoszisztéma és a természetes predátorok szerepét emeli ki a kártevők elleni védekezésben, nyomatékosítva, hogy egy változatos flóra és egy egymásra épülő rendszer biztosítja a produkciót.

A Szántástól a regeneratív gazdálkodásig rendezvény résztvevői értékes tudással gazdagodtak a talajélet, a gyomszabályozás, a növénykórtan és a kártevővédelem területén, megismerve a legfrissebb kutatási eredményeket és a gyakorlati tapasztalatokat. A szakmai nap megerősítette, hogy a regeneratív gazdálkodás nem csupán egy technológiai váltás, hanem egy szemléletmód, amely a természetes rendszerekkel való együttműködésre épül.