Az Európai Uniós és a nemzeti élelmiszer-minőségrendszerek és védjegyek helyzete Magyarországon

Kategória: SKU: AK-2014-04

Leírás

Az élelmiszeriparban használt különböző minőségrendszerek száma tovább növekszik, egyre szélesebb és szigorúbb követelményeknek való megfelelést kényszerítve az előállítókra. Az egységesítési törekvés, mely szerint egy tanúsítvány elegendő lehetne a világ bármely országában a piacra jutáshoz, így a vállalatok terheit csökkenthetné, az érdekellentétek miatt nem valósult meg. Az alkalmazott rendszerek számának növelésével az adott élelmiszeripari vállalatnál minőségjavulás már nem jár együtt, viszont ezáltal komoly erőforrás lekötés történik. Ezzel párhuzamosan azonban, főként a kiskereskedelem igényeinek való megfelelés miatti rendszeralkalmazás pozitívan hatott a magyarországi élelmiszeripar általános élelmiszerbiztonsági színvonalára. Egy védjegy sikeressége elsősorban a marketing-ráfordításon múlik. Mivel a nagyobb vállalatok marketingre fordított kerete is nagyobb, leginkább ezek a vállalatok forgalmaznak védjegyes termékeket. A földrajzi árujelzőknek Magyarországon hagyománya nincs, a magyar termelők (kivétel talán a borszektorban) nem élnek az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések oltalmának lehetőségeivel. Tendencia, hogy egyre inkább elmosódik a határ a rendszerek címzettjei között, egyre inkább a fogyasztók felé irányulnak az eddig vállalatközinek kategorizált jelölések. A fogyasztók oldalán is vannak hiányosságok, azok ismeretei alacsonyak a különböző minőségirányítási rendszerekről, védjegyekről valamint az uniós földrajzi árujelzőkről. A fogyasztók körében ismertebb földrajzi árujelzők mindegyike nagy múltú élelmiszeripari cégekhez köthető, így valószínűleg ezért, nem pedig földrajzi eredetük miatt ismertek. A fogyasztók általában nem vagy csak nehezen tudják megkülönböztetni a különböző védjegyeket, mivel nem egyértelmű, hogy milyen mértékű minőségi többletet nyújt az adott védjeggyel ellátott termék a védjeggyel nem rendelkező termékhez képest. Mivel egy védjegy sikeressége a fogyasztói ismertségen nagyban múlik, ezért védjegyezni elsősorban olyan terméket érdemes, amely közvetlenül a fogyasztóhoz jut el. A kialakult helyzet javítására tett javaslatokat az élelmiszeripar piaci szereplőinek több oldaláról kell megközelíteni. A technológiai fejlesztésekre, innovációra koncentráló támogatási programok mellett, helye lenne a vállalatoknál a minőségi követelményeknek való jobb megfelelés elősegítésére irányulóknak is. Fontos feladat lenne továbbá, hogy a termelők, előállítók megismerjék az egyes oltalmi formákat és az oltalomhoz kapcsolódó erős jogérvényesítési szabályokat. Valamint eligazítást kapjanak arról, hogy milyen üzeneteket fogalmazzanak meg, milyen terméktulajdonságot emeljenek ki, amivel vásárlásra ösztönözhetik a potenciális fogyasztóikat. A fogyasztók felé megfogalmazott világos üzeneteknek nagy jelentősége van, hiszen a védjegyek, eredetmegjelölések sikere a fogyasztó értékítéletén múlik, ezért szükséges a fogyasztói ismertség növelése megfelelő, célzott marketinggel. Mivel a védjegyek számának korlátozására nincs mód, a már meglévő rendszerek gondozására kell fordítani nagyobb figyelmet.

További információk

Szerzők

, , , , ,

Év

2014

Szakterület

Q – Agrárgazdaságtan és természeti erőforrások gazdaságtana – Környezet-gazdaságtan és ökológiai gazdaságtan

ISSN

2061-8204

ISBN

978 963 491 590 4

Nyelv

magyar