Leírás
Napjainkban, és a belátható jövőben a gazdaság fejlődésére mind nagyobb befolyást gyakorol a természet és a társadalom kapcsolatrendszere. Ahol ez a befolyás már ma is láthatóan a legfontosabb, az három terület, a fejlődés fenntarthatósága, a környezet elszennyeződése, és a klíma globális átalakulása. A legnagyobb kockázatot az utóbbi hordozza, mert a jelenség okai sincsenek még kielégítő mértékben feltárva. Nem világos, hogy mekkora abban a társadalmi folyamatok hatása, és mekkora a természeti változások – általunk befolyásolhatatlan – szerepe. A folyamatok léte és mértéke ma már sajnos, nem kérdés a tudomány számára. Nyilvánvaló, hogy megkezdődött a globális felmelegedés időszaka. Nemzetközi adatok bizonyítják, hogy 1950 és 2003 között a Föld felszínének átlaghőmérséklete 13,87 °C-ról 14,52 °C-ra emelkedett. Ugyanezen időszak alatt a légkörbe juttatott szén évi mennyisége 1612 millió t-ról 6999 t-ra növekedett (Harnos – Csete, 2008). E folyamatok hatásával – ahogyan a világ egészén, úgy Magyarországon is számolnunk kell. Térségünkben az átlaghőmérséklet emelkedése, a CO2 növekvő légköri koncentrációja, a magas hőmérsékletű un. „hőségnapok” száma, a csapadék mennyiségének csökkenése, és az időjárási szélsőségek nagyobb gyakorisága, azok a klimatikus változások, amelyek a mezőgazdasági termelés számára a jövőben a kockázat növekedését eredményezhetik. Az agrárkockázatok kezelésének számos lehetősége ismert. Nem kis szerepük van a kármegelőzés gazdálkodást érintő preventív intézkedéseinek, többek között az öntözésnek, az agrotechnikai eszközök helyes megválasztásának, a termelés diverzifikálásának. Mindezek mellett elengedhetetlenek a jövedelem-instabilitás mérséklésének gazdasági eszközrendszerei is (Kapronczai, 2008), amelyek közül az agrártámogatások, kutatásfejlesztés, stb. mellett a mezőgazdasági biztosítások a legismertebbek. Az agrárbiztosítások – annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős kockázatokkal terhelt – az üzleti biztosítók profiljában nem meghatározóak. Igaz, ugyanez mondható el az Európai Unió egészéről is. Ennek oka, hogy a legjelentősebb agrárkárok un. „szisztematikus kockázatok”, vagyis nagy gyakorisággal jelentkeznek, és a kockázatközösség nagy részére terjednek ki. Ennélfogva, pedig a kockázatközösségen belül nehezen teríthetők. Mindezek ellenére, a biztosító társaságok jelentős erőfeszítéseket tesznek – az ügyfélkör megtartása, és egyéb, nem mezőgazdasági kockázatainak biztosítása érdekében – az agrárbiztosítási kínálatuk fejlesztésére és bővítésére. Azonban a biztosítottak köre nagyon lassú bővülést, szinte stagnálást mutat, jóllehet a biztosítók ezen az üzletágon az átlagosnál szerényebb nyereséget, sőt alkalmanként veszteséget is vállalnak. Az okok között – és megint csak azt kell mondanunk, hogy az Unióban is – a volt pénzügyi-, és az elhúzódó gazdasági válság első helyen szerepel, kiegészülve a gazdaságaink több évtizedre visszanyúló forráshiányos állapotával. Az említett klimatikus változások fényében (vagy inkább árnyékában) a biztosítás lehetőségét, mint kockázatkezelési eszközt fenn kell tartani, és továbbfejlesztése is elkerülhetetlen. E gondolatok jegyében látott napvilágot a jelen kiadványunk, amely egy többéves kutatási projekt keretében készült. A kutatás korábbi szakasza a mezőgazdasági kockázatok elemzését, és a kockázatkezelés lehetséges módozatainak vizsgálatát magában foglaló tanulmánnyal zárult (Kovács et al., 2009). Jelenlegi kiadványunk vázolja a biztosítási tevékenység – elsősorban agrárbiztosítások szempontjából – lényeges elméleti hátterét, továbbá bemutatja az üzletág hazai és unióbeli Bevezetés AKI 6 helyzetét. Kiemelten kezeljük az összkockázatú és csoportkockázat-számításon alapuló biztosítási rendszereket, mivel hazai adaptációjuk lehetőségeinek vizsgálatával elő kívánjuk készíteni az ezévben folytatódó kutatást, amely egy széleskörű helyzetfeltárásra alapozva, valamint becsléseket készítve a termelők díjvállalási hajlandóságának mértékére, a továbblépés konkrét lehetőségeinek kidolgozására vállalkozott. Az összkockázatú biztosítások vizsgálata során, azok logikai rendszerére és szerkezetére koncentrálunk. Alapvetően azt mérlegeljük, hogy mennyiben képesek kiküszöbölni a biztosítások piacán – az információs aszimmetriából adódóan – jelen lévő kölcsönös bizalmatlanságnak az üzletmenetet fékező hatásait. Ugyanakkor nem foglalkozunk a biztosítások szervezeti és intézményi hátterével, forrásaival. Egyrészt azért, mert e kérdések nemzeti sajátosságokhoz erősen kötődnek, másrészt a folytatódó kutatásunk számára, hazai vonatkozásukban úgyis megkerülhetetlenek lesznek. Meg kell jegyeznünk, hogy munkánkat számosan segítették, akiknek közreműködésükért ezúton mondunk köszönetet. Külön is kiemelve Asztalos László Györgyöt, aki többek között a PSZÁF Biztosításfelügyeletének vezetői teendőit is ellátta, Márki Jánost, a MABISZ Agrártagozatának vezetőjét, Márkus Juditot, a MANBESZ főtitkárát, Molnár András munkatársunkat, és a problémáink iránt érdeklődést tanúsító termelőket, mindazért a segítségért, amelyet tőlük gondolatokban, adatok hozzáférhetővé tételében, technikai közreműködésben kaptunk.
