A „SHERPA – Vidékpolitikai Hálózat Kialakítása” projekt keretében 2021 őszén alakult meg a „Hungarian Rural Prosperity” elnevezésű, többszereplős platform (MAP). A 12 tagból álló csoport a szakpolitika, a tudományos élet, a vállalkozói, illetve civil szféra képviseletében vesz részt a közös feltáró, javaslattevő munkában.
A MAP tagjai a 2022. év elején ajánlásokat fogalmaztak meg a következő MAP-ciklus „Vállalkozás és szociális gazdaság, igazságos átmenet, fenntartható értékláncok” témakörének kutatási kulcsszavaira vonatkozóan, amely a konzorciumi szintű SHERPA vitaanyag megalkotásához járult hozzá. A választott témában, a SHERPA vitaanyag körbeküldését követően, 2022. június 8-án személyes találkozó formájában került sor az állásfoglalásban megfogalmazott kérdések megvitatására. A találkozó főbb megállapításai, illetve a MAP közreműködésével azonosított problémák, erőfeszítések, szakpolitikai és kutatási javaslatok a „MAP Position Paper (Hungary) – Towards sustainable and resilient value chains” címet viselő állásfoglalásban olvashatók, amely megtalálható a SHERPA projekt honlapján.
Magyarországon az élelmiszergazdaság stratégiai jelentőségű szektor, nem csak az élelmezésbiztonságban betöltött szerepe, de nemzetgazdasági, földhasználati, érték- és jövedelemtermelő, foglalkoztatási és tovagyűrűző gazdaságfejlesztési hatásai, illetve társadalmi funkciói miatt is. A mezőgazdaság és élelmiszeripar jelentős potenciállal bír mind a belső igények kielégítését, mind a külpiaci jelenlétet tekintve, azonban az ország az élelmiszertermelésre alkalmas adottságait nem használja ki maradéktalanul. A magyar élelmiszerexport nem csak az abból származó jövedelmek, de a világpiac mennyiségi és minőségi ellátása kapcsán is fontos szerephez juthat. Ugyanakkor, mind belföldön, mind külföldön az élelmiszergazdaság szereplőinek egyre éleződő versenyben kell helytállnia, és helyzetüket nem könnyíti meg az ellátási láncon belül megmutatkozó aszimmetria az alkuerőben, a jövedelmekből való részesedésben, az információhoz jutásban és az általános szervezettségben.
Magyarország élelmiszer-vertikumait, a növekvő koncentráció és egyes jól működő integrációk ellenére, a kiskereskedelem dominanciája, az élelmiszeripar limitált versenyképessége, és az alapanyagtermelők szétdaraboltsága, kiszolgáltatottsága, szervezetlensége jellemzi. Az élelmiszer-előállítás termelő-feldolgozó szegmenseit általánosságban a tőke és innováció hiánya, a digitalizáció alacsony szintje jellemzi. A gyengélkedő horizontális együttműködés, valamint a korlátokkal megvalósuló, általános bizalomhiánnyal leírható vertikális koordináció számos ágazati elemzés, koncepció és programdokumentum által felismert és kezelni kívánt probléma. Az élelmiszer ellátási lánc alsóbb, fogyasztótól távolabb eső szintjeinek megerősödése, a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítése, az export-versenyképesség növelése, illetve a fenntarthatóság és ellenállóképesség javítása hozzáadottérték-növelést, több és jobb innovációt, szorosabb együttműködést, méltányosabb, szolidárisabb magatartást követel meg az élelmiszer-vertikum szereplőitől. A mezőgazdasági üzemek multifunkcionális és nem-mezőgazdasági irányú tevékenységbővítése, illetve az értékesítési csatornák, vevői kör diverzifikációja a szektor sérülékenységét, a vertikum felsőbb szintjeitől való függését enyhítheti.
Az alternatív ellátási láncok az általuk elért réspiacok igényeit is csak korlátozottan képesek kielégíteni: az egészséges, biztonságos, helyben előállított élelmiszert, a termelővel és a vidékkel való közvetlen kapcsolat élményét kereső fogyasztók mindezt sokszor nem találják meg a saját lakóhelyükön, igaz, a fogyasztók többsége még mindig nem keresi a helyi és/vagy termelői élelmiszer vásárlásának lehetőségét. A helyi értékesítés megszervezése, infrastrukturális fejlesztése, népszerűsítése, az ajánlások és termékkapcsolások rendszerének kialakítása is olyan területek, amelyek a helyi élelmiszer-előállítók, piacszervezők és tudatos vásárlók (és szervezeteik) együttműködését igénylik.
Az élelmiszerlánc mentén keletkező veszteségek, szennyezések, negatív externáliák pontos mértékéről egyelőre kevés információ áll rendelkezésre. Nem csak ezek mérése, de elhárításának, csökkentésének, internalizálásának lehetőségei is vizsgálandók, és a szükséges intézkedések a vertikum szereplőinek tudatosabb működését, együttműködését igénylik. Az élelmiszerlánc körkörös működésének megteremtésében, általános rezilienciájának erősítésében nem csak a termelő, feldolgozó, értékesítő szereplők aktivitása, de a fogyasztói tudatosság és a szemléletformálás is jelentős hangsúlyt kap. A szakpolitikai döntéshozók és intézmények szerepe a hatékony, igazságos elosztási és szabályozási politikák kialakításában, a kiegyensúlyozott versenykörnyezet biztosításában, az élelmiszerlánc-szereplők közötti párbeszéd és érdekegyeztetés előmozdításában, a helyi kezdeményezések felkarolásában és a termelőtől a fogyasztóig terjedő szemléletformálásban fogalmazható meg, a kutatási szférának pedig változatos nézőpontokból, újszerű teoretikus és módszertani paradigmák mentén kell tényszerű bizonyítékokat, megoldási alternatívákat és mérési, értékelési, beavatkozási szempontokat, valamint eszközöket szolgáltatni a szakpolitikai, a piaci, a társadalmi szervezetek és a döntéshozók számára.
