Tesztüzemi rendszer (FADN)

A tesztüzemi rendszer bemutatása

2009. 12. 03.

Keszthelyi Szilárd

A Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (FADN) a mezőgazdasági üzemek pénzügyi-, vagyoni helyzetét felmérő Európai Uniós reprezentatív információs rendszer. Magyarországi alrendszere a Tesztüzemi Információs Hálózat, ismertebb nevén tesztüzemi rendszer, ami a közösségi előírások teljesítésén túl kiszolgálja a hazai információs igényeket is. A felmérés 1900 üzem eredményszemléletű könyvvitele alapján történik, a rendszer az egyéni gazdaságok adatait is a gazdasági társaságokéhoz hasonló struktúrában tartalmazza, tehát az egyéni gazdaságoknak is van mérlegük és eredménykimutatásuk. A minta a 90 ezer magyarországi árutermelő gazdaságot reprezentálja. A magyar tesztüzemi rendszer az üzemszintű adatokon kívül a fontosabb növénytermesztő, állattenyésztő és kertészeti ágazatok adatait is tartalmazza.

 

Az Európai Bizottság a mezőgazdasági üzemek jövedelem-alakulásának és gazdálkodásának elemzésére, s ezáltal a Közös Agrárpolitika támogatására 1965-ben egy reprezentatív információs rendszert  hozott létre. A rendszer elnevezése: Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (angolul: Farm Accountancy Data Network, rövidítve: FADN; magyar rövidítése: MSzIH). Ennek az információs rendszernek az adatokkal történő feltöltése a tagországok kötelezően előírt feladata. Az Unió 27 tagországában – részben az említett kötelezettség teljesítése érdekében, részben országon belüli célokra – összesen mintegy 80 000 mezőgazdasági üzemről gyűjtenek adatokat. A felmért gazdaságok egy megközelítőleg 6,4 milliós alapsokaságot reprezentálnak. A meghatározott szempontok szerint kiválasztott adatszolgáltató gazdaságok önkéntesen csatlakoznak a rendszerhez, s könyvelési adataikat rendelkezésre bocsátják. A továbbiakban ezen adatokat anonim módon, az adatvédelemre vonatkozó szigorú előírások betartása mellett kezelik és csak statisztikai célokra használják fel. A tagországokban folyó adatgyűjtés az egyes országok sajátos helyzetének és információ-igényeinek megfelelően kisebb-nagyobb mértékben eltér ugyan a közösségi (brüsszeli) kötelező előírásoktól, de – bizonyos konverziók után – mindegyik képes egységes tartalmú és formátumú adatokat szolgáltatni az FADN-adatbázisba.

A magyar mezőgazdasági tesztüzemi információs rendszer azzal a céllal jött létre, hogy egyidejűleg szolgálja a hazai információ-szükséglet kielégítését, illetve az Európai Bizottság FADN-rendszeréhez történő kapcsolódást. Létrehozását az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény is előírta. A törvénnyel összhangban jelenleg a 127/2013 VM rendelet hatályos, mely többek között a tesztüzemi rendszer Irányító Bizottságának összetételét írja elő.

A vizsgált üzemkör a legalább 4000 euró STÉ méretegységet elérő egyéni gazdaságokból és gazdasági szervezetekből áll össze. Az üzemek a földrajzi elhelyezkedésük, méretük és termelési profiljuk figyelembe vételével kerülnek kiválasztásra. Az adatgyűjtést – magángazdaságoknál a számviteli számlák és egyéb nyilvántartások folyamatos évközi vezetését is beleértve – közbeszerzési eljárás során kiválasztott adatgyűjtő szervezetek (könyvelőirodák) végzik (2012-ben 7 könyvelőiroda). Az adatgyűjtők az adatszolgáltatás feltételeit az üzemekkel kötött írásbeli megállapodásban rögzítik. A könyvelőirodák tevékenységének szakmai követelményeit az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) a velük kötött szerződésben határozza meg, betartását pedig folyamatosan ellenőrzi.

A feldolgozott eredményeket tartalmazó AKI-kiadvány magyar és angol nyelven évenként rendszeresen megjelenik. Az elemzés főbb megállapításai – többek között – beépülnek a mezőgazdaság helyzetéről szóló miniszteri beszámolóba is.

Az adatgyűjtő rendszer szervezeti struktúrája magában foglalja:

  • az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságát, ahol az egységes FADN keretében folyó tevékenység irányítása, az Unió egészére vonatkozó kimutatások előállítása, illetve az adatok egyéb módon történő hasznosítása zajlik (pl. modellvizsgálatok céljára);

  • Vidékfejlesztési Minisztériumot (VM), amely a magyar információs hálózat általános felügyeletét látja el és a finanszírozást biztosítja;

  • az AKI-t, amely a tesztüzemi rendszer folyamatos működtetési feladataiért, a központi adatfeldolgozásért, az eredmények nyilvánosságra hozásáért, a rendszer továbbfejlesztéséért valamint az EU-kapcsolatokért felelős.

  • Az üzemekkel való közvetlen kapcsolattartás, (az egyéni vállalkozások többségében) maga a könyvelés és az éves beszámolók előállítása a könyvelőirodák feladata. Ezt a tevékenységet jelenleg hét, nyilvános pályázat keretében kiválasztott könyvelőiroda végzi. Az AKI által készített kiválasztási terv alapján a konkrét adatszolgáltató gazdaságok megkeresése és a velük való megállapodás is a könyvelőirodákra hárul.

  • Az üzemek képezik a megfigyelés tárgyát. Kiválasztásuk 4 kritérium alapján történik (cégjogi forma, üzemméret, termelési irány, regionális elhelyezkedés). Adatgyűjtésre kizárólag a legalább 2 európai méretegységet elérő gazdaságokban kerül sor.

A struktúra egyes szintjei közötti információ-áramlás főbb jellemzői a következők:

A VM információ-igénnyel lép fel az AKI felé és pénzeszközöket ad át számára (a VM finanszírozza a könyvelőirodák tevékenységét is), míg a másik irányban (a VM felé) az éves jelentés és az eseti információk áramlanak.

Az AKI és a könyvelőirodák közötti sokoldalú kapcsolatokat egyrészt szerződések, a könyvelőirodáknak átadott szakmai dokumentációk, instrukciók, szoftverek szimbolizálják; a másik oldalon az üzemi adatok átadása történik az AKI részére és rendszeres konzultációs igények jelennek meg.

A könyvelőirodák adatokat áramoltatnak vissza a termelők számára azok saját üzeméről, illetve a hasonló adottságú gazdaságok átlagos eredményeiről, amelyek felhasználhatók a horizontális és vertikális üzem-összehasonlításhoz. Ezen kívül szaktanácsadás és egyéb szolgáltatások (adóbevallások, pályázatok készítése, szakmai utak szervezése az adatszolgáltatók részére stb.) jelennek meg a termelők együttműködésének ellentételezéseként. Utóbbiak számláikat és egyéb gazdasági nyilvántartásaikat bocsátják a könyvelőirodák rendelkezésére.

Az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága részére hivatalosan első alkalommal a 2004. évről kellett részletes (üzemsoros) adatokat átadni.

A tesztüzemekben folyó adatgyűjtés főbb témakörei az alábbiak:

  • a gazdaságok azonosító- és alapadatai,

  • földterületi adatok,

  • a munkaerő-állomány adatai,

  • a vállalkozás mérlegének adatai,

  • az eredmény-kimutatás adatai,

  • a befektetett eszközök állományának változása,

  • kimutatás az állatállomány és a készletek értékéről,

  • kimutatás a követelések esedékességéről és a kötelezettségek lejáratáról,

  • az állatállomány és a készletek változása,

  • kimutatás a tárgyévre igényelt támogatásokról,

  • vetésterület, átlaghozamok, átlagárak, üzemi belső felhasználás,

  • ágazati költség- és eredmény-elszámolás.

     

 Az SFH alapú tipológiáról STÉ alapú tipológiára való átállás módszertana

 

Az Európai Unióban a 86/377/ECC döntéssel létrehozott üzemtipológia a mezőgazdasági üzemek méretének meghatározását és az üzemek tevékenységi irányokba történő besorolását jelenti. Tipológiára azért van szükség, hogy az üzemszerkezeti és üzemgazdasági elemzések során külön-külön lehessen vizsgálni az egyes üzemkategóriákat, és össze lehessen hasonlítani az azonos kategóriába tartozó üzemeket (pl. egy EU tagország kis méretű sertéstenyésztő gazdaságait) valamely más kategóriába tartozó gazdaságokkal.

 

2009-ig mind az EUROSTAT Gazdaságszerkezeti Összeírásaiban1, mind az FADN-ben a standard fedezeti hozzájárulás2 (SFH) alapú tipológiát használták az üzemméret és a tevékenységi irány meghatározására. A 2010. és az utána következő évek adatait viszont már az új, standard termelési érték3 (STÉ) alapú tipológia segítségével dolgozzák fel. Mindkét módszerrel régiónként egy adott összeget rendelünk minden ágazathoz (pl. egy hektár kukorica SFH értéke 123 278 Ft, STÉ értéke 185 309 Ft). A legfontosabb eltérést ezeknek az egy hektárra, ill. egy állatra jutó egyenértékeknek a kiszámítása jelenti. Az üzemek tipizálása során a hektárszámokat és az állatlétszámokat összeszorozzuk a hozzájuk tartozó egyenértékkel, majd a szorzatokat összeadjuk, így megkapjuk az üzemméretet. A tevékenységi irányt pedig az egyes ágazatok SFH, ill. STÉ értékeinek belső arányai határozzák meg.

További leírás a mellékletben található.

 

1Az angol Farm Structure Survey (FSS) kifejezés lefedi a 2-3 évente megtartott Gazdaságszerkezeti Összeírásokat, valamint a 10 évente rendezett Általános Mezőgazdasági Összeírásokat.

2Angolul Standard Gross Margin (SGM)

3Angolul Standard Output (SO)

Vissza »
Címkék :
Impresszum|Adatvédelem|Címkék|GYIK|Honlaptérkép|Írjon nekünk|RSS|Technikai információk

© Agrárgazdasági Kutató Intézet 2012-2019