EN
Szeptember elején Kisújszállás adott otthont a Magyarországi Rizstermesztők és Feldolgozók Országos Szövetsége által szervezett rizsbejárásnak. A program középpontjában az Európában különlegességnek számító indián rizs termesztése, valamint a hazánkban termesztett különböző fehér rizsfajták bemutatása állt. A résztvevők megismerkedhettek az indián rizs más szántóföldi kultúrákétól több szempontból is eltérő termesztéstechnológiájával és a legfrissebb termelési tapasztalatokkal.
Magyarországon a fehér rizs termőterülete 2300–3000 hektár között ingadozik, az indián rizsé további 1000–1400 hektárt tesz ki. Míg a fehér rizs átlaghozama az utóbbi években 3,5–4 tonna/hektár körül alakult, az indián rizsé ennél jóval alacsonyabb, jellemzően 1–1,5 tonna hektáronként. Az indián rizs értékesítési ára ugyanakkor lényegesen magasabb. A magyarországi termelés nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó: hazánk az USA és Kanada mellett az indián rizs kevés számottevő termelője közé tartozik világszinten is.
Az indián rizs gyűjtése és fogyasztása Észak-Amerikában hosszú múltra tekint vissza. Az őslakos közösségek természetes vízfolyásokban és mocsaras területeken, kenuból, botok segítségével takarították be az érett szemtermést. Az indián rizs megjelenésében és beltartalmi tulajdonságaiban is eltér a hagyományos fehér rizstől. A növény akár a 2–3 méteres magasságot is elérheti. Szemtermése a közönséges rizsénél hosszabb és keskenyebb, jellegzetes sötét színéhez az antocianinok is hozzájárulnak. E bioaktív vegyületek humánegészségügyi szempontból kedvező élettani hatásokkal bírnak. Tápanyagtartalmát tekintve az indián rizs termése a fehér rizsnél lényegesen több fehérjét és rostot, valamint ásványi anyagból is nagyobb mennyiséget tartalmaz.
A növény termesztése hagyományos rizstelepeken történik, technológiája azonban több ponton eltér a fehér rizsétől. A vetőmagot az elárasztott rizstelepbe mezőgazdasági repülőgéppel, traktorra szerelt műtrágyaszóróval, illetve az újabb technológia szerint drónnal juttatják ki. A tenyészidőszak jelentős részében 20–30 centiméteres vízborítást tartanak fenn, amelynek szintjét folyamatosan szabályozzák, a vizet pedig szükség szerint pótolják. Betakarítás előtt a vízszintet csökkentik, az aratás pedig féllánctalpas gabonakombájnokkal történik. A kisújszállási rizsfeldolgozó-üzem hozzávetőleg 600 tonna késztermék előállítására alkalmas. Az itt feldolgozott indián rizs jellemzően rizskeverékek összetevőjeként kerül forgalomba, fehér, vörös vagy barna rizzsel elegyítve.
