EN
A MAHOP Plusz DCF3 Halgazdálkodási Adatgyűjtés projekt keretében 2026. március 18-án megtartott rendezvényen dr. Goda Pál ügyvezető köszöntötte a vendégeket, és kiemelte a vízgazdálkodás stratégiai jelentőségét, valamint a halgazdálkodási adatgyűjtés és az ágazati együttműködések erősítésének fontosságát.
Az előadások sorát Hubai Imre mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár nyitotta meg. Előadásának középpontjában a vízkészlet-gazdálkodás mezőgazdasági kihívásai és lehetőségei álltak. Köszöntőjében hangsúlyozta az akvakultúra növekvő szerepét az élelmiszer-ellátásban, ezért elengedhetetlennek nevezte a halastavi és a zárt intenzív rendszerek innovatív fejlesztését. Rámutatott arra is, hogy a halastavak kiemelkedő szerepet töltenek be az ökoszisztémában, különösen a vízgazdálkodási és klímaadaptációs folyamatok fenntartásában. Az akvakultúrából származó termékek jelentőségét tovább erősíti a Kiváló Magyar Élelmiszer védjeggyel ellátott termékek megjelenése.
A talajrétegek vízhiánya folyamatosan növekszik, ami az érintett szereplők összefogását és együttműködését teszi szükségessé az aszályos időszakok hatásainak mérséklése érdekében. Az Aszályvédelmi Akcióterv eredményeként 1050 milliárd m³ vizet sikerült a tájban tartani. A gazdálkodók egyre inkább áttérnek a vízmegtartó gazdálkodási módszerekre – például talajtakarásra és forgatás nélküli talajművelésre. A szoros együttműködés és a partnerség kulcsfontosságú, hiszen a vízmegtartás csak közös erőfeszítéssel valósítható meg.
Gacsályi József, az OVF főigazgató-helyettese „Szemléletváltás a víz hasznosításában: a tógazdaságok szerepe” című előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarország medencejellegű adottságai miatt a beérkező vízkészletekkel kell tudatosan gazdálkodni. A Duna vízgyűjtő területére a beérkező vizek 75 százaléka jut, míg a Tisza vízgyűjtő területére mindössze 25 százalék, ami jelentős aránytalanságot mutat. Az elmúlt öt évben az országos csapadékhiány elérte a 449 mm-t, amelyből 2025-ben 149 mm hiány jelentkezett. A vízháztartás felborulása következtében összesen 13 km³ vízkészlet hiányzik a talajból, ebből a Tisza térségében 8 km³. A fenntartható vízgazdálkodás kulcsa a belvizek egy részének visszatartása és az árvizek szabályozott kivezetése. Nem minden víz vezethető el gazdaságosan, ezért a víznek helyet kell biztosítani a tájban. A „Vizet a tájba” program keretében 76 helyszínen, összesen 4100 hektáron valósult meg elárasztás, amely során 14,37 millió m³ vizet juttattak ki. Hangsúlyozta: a vízre mint értékre kell tekinteni, és ennek érdekében össze kell hangolni a vízgazdálkodási és halgazdálkodási stratégiai célokat.
Tornay Enikő, az AKI osztályvezető-helyettese „Kihívások és lehetőségek a területi vízgazdálkodásban” című előadásában rámutatott, hogy a globális és hazai klímaadatok, valamint a jövőbeli modellek alapján a mezőgazdasági vízgazdálkodás már nem csupán technológiai kérdés, hanem stratégiai létkérdés, amely az Európai Unió jogi kereteivel összhangban átfogó szemléletváltást tesz szükségessé. Előadásában bemutatta a vízhiány enyhítését szolgáló környezetpolitikai, társadalmi-gazdasági és műszaki megoldásokat, kiemelve a természetalapú megközelítések, a „szivacsszerű” tájak és a multifunkcionális halgazdaságok szerepét. Ezek a rendszerek olyan kulcsfontosságú vizes élőhelyként működnek, amelyek jelentősen hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez. A jövő egyik legnagyobb kihívása e gazdaságok ökológiai és gazdasági ellenálló képességének megteremtése.
Dr. Váradi László, a HUNATiP elnöke „Nemzetközi jó gyakorlatok az akvakultúra rendszerek vízgazdálkodásában” című előadásában kiemelte, hogy az akvakultúra az egyik leggyorsabban növekvő élelmiszer-termelő ágazat. A hatékony vízfelhasználás mindig is az édesvízi akvakultúra fejlesztésének egyik fő hajtóereje volt, amelynek során a tógazdálkodást gyakran integrálták az állattartással és a növénytermesztéssel (például hal- és rizstermesztés kombinációjával). A vízi erőforrásokkal való felelős gazdálkodás iránti környezeti és társadalmi elvárások folyamatosan erősödnek, miközben az édesvízkészletek használata egyre szigorúbb szabályozás alá esik. Ezek a kihívások ösztönzőleg hatottak a kutatás-fejlesztésre és az innovációra, amelynek eredményeként új, víztakarékos technológiák jelentek meg, mint például a recirkulációs akvakultúra-rendszerek (RAS), a bioflok technológia (BFT) és az integrált multitrofikus akvakultúra (IMTA). A nemzetközi jó gyakorlatok átvétele a szervezeti innováció egyik leghatékonyabb eszköze.
Puskás Nándor, a MA-HAL elnöke „Lehetőségek a hazai tavi haltermelés vízgazdálkodásában” című előadásában elmondta, hogy Magyarországon mintegy 27 000 hektár működő halastó található, amelyek egyszeri feltöltéssel körülbelül 350 millió m³ víz visszatartására képesek. Így a halastavak hazánk legnagyobb mesterséges víztároló rendszereinek számítanak. A cél a térben és időben rendelkezésre álló vízkészletek maximális hasznosítása. A gyakori aszályos időszakok miatt szükségessé vált a technológiai átállás, például a 2–3 éves üzemmód bevezetése. Kiemelte, hogy törekedni kell a lecsapolásra kerülő víz minél nagyobb arányú helyben tartására, akár a tóegységen, a térségen vagy az országon belül. Jó példaként említette a Biharugrai Halgazdaság Kft. által kialakított integrált, négyelemű vízgazdálkodási rendszert: ennek része egy energiahatékony, okosvezérelt vízvisszaforgató rendszer, a halastavakhoz kapcsolódó vizes élőhelyek elárasztása, a közeli erdők időszakos vízellátása, valamint az öntözéses gazdálkodás kialakítása a halastavak rendszerére épülő szántóföldeken, a helyi gazdálkodók bevonásával.
Bojtárné Lukácsik Mónika, az AKI osztályvezetője előadásában bemutatta a DCF3 projektet, kiemelve az adatgyűjtés meghatározó szerepét. Az adatgyűjtés elengedhetetlen a megalapozott szakpolitikai döntésekhez, hiszen ezek biztosítják a szükséges háttérelemzéseket és alátámasztó dokumentumokat. A főbb feladatok közé tartozik a haltermelés gazdasági, társadalmi és környezeti jellemzőinek vizsgálata, a halfeldolgozás helyzetének felmérése, a főbb haltermékek fogyasztói és termelői árainak gyűjtése és elemzése, a hazai haltermelés előrejelzése, valamint a külkereskedelmi folyamatok elemzése.
Dr. György Ágnes, az AKI kutatója „A DCF3 adatainak megjelenítése az AKI Agrárinformációs Portálján” című előadásában ismertette az Agrárinformációs Portál (AIP) fejlesztéseit. Az új rendszerben elérhetők többek között a fogyasztói és termelői árak, az inputanyagok árai, a nemzetközi halgazdálkodási adatok, a külkereskedelmi statisztikák, valamint különböző szakmai elemzések és publikációk.
A rendezvény zárásaként a felek deklarációt írtak alá, amelyben az AKI és az Agrárminisztérium elköteleződését fejezte ki amellett, hogy támogatja a nap során meghatározott innovációs célok megvalósítását, valamint a HUNATiP és a MA-HAL szakmai munkáját.
A konferencia dr. Váradi László és dr. Goda Pál záró gondolataival ért véget, amelyek hasznos útravalót és további gondolatébresztő iránymutatást adtak a résztvevők számára.
A rendezvény a MAHOP_Plusz-1.2.1-24-2024-00001 azonosító számú projekt keretein belül, uniós forrásból, hazai társfinanszírozással valósult meg.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
